Tejoltó galaj

A tejoltó galaj vagy tejoltófű (Galium verum) a tárnicsvirágúak rendjébe, ezen belül a buzérfélék családjába tartozó növényfaj. További népies nevei: Szent Antal virága, Szent Iván virága, Szent János virága, kásafű, tejzsugorító fű, Szent Iván seprűje.

Elterjedése, élőhelye
Száraz réteken, útszéleken, cserjésekben, mezőkön, legelőkön, homokdűnéken élő évelő növény.

Megjelenése, jellemzői
Szára 15-100 centiméter magasra is megnőhet, egyenes, elágazó, négybordás, 2-3 milliméter vastag, merev és gyéren szőrös. Levelei keskenyszálasak, tűszerűek, 3-4 centiméter hosszúak, 8-12 tagú örvökben nőnek, sötétzöld színűek, fonákjuk fehéres. Virágai aprók, sárgák négytagú tölcséres pártájuk van, szirmaik csúcsosak, bugós virágzatot alkotnak.

Hatóanyagai
Drogja (Galii veri herba) galiozin glikozida, rubiadid aszperulozid, cseranyag, illóolaj, tejoltó enzim, sárga festék, növényi sav tartalmú.

Gyógyhatásai
A galajról egy osztrák növénytantudós így nyilatkozik a könyvében: “…remek gyógyszer, a tejoltó galajteával való öblögetés, és annak ivása torokráknál ugyanúgy segít, mint a gyógyfű frissen kisajtolt nedve vajjal keverve mindenféle ráknál, és rákos bőrbajnál.”

Teáját továbbá vese, epe, máj és légzőszervi megbetegedések ellen is alkalmazzák.

Egyéb felhasználása
Korábban sajtok festésére használták, sárga festék tartalma miatt.

Gyűjtése
A föld feletti részeket gyűjtik virágzáskor.

Forrás: Wikipedia