Lecitin

A foszfatidil-kolin, egy a lecitinben található foszfolipid
A lecitin általában egy keveréket jelöl, mely glikolipidekből, trigliceridekből, és foszfolipidekből (foszfatidil-kolin, foszfatidil-etanol-amin, foszfatidil-inozit) áll. A biokémiában általában csak a foszfátkolin megnevezésére használják, mely a tojássárgában legnagyobb mennyiségben megtalálható foszfát tartalmú szerves vegyület. A lecitint iparilag nagy mennyiségben, és magas tisztaságban állítják elő élelmiszeripari és gyógyszerészeti célokra.

Élettani jelentősége
Az emberi szervezetben a vastagbélben található bélnedv fontos összetevője a foszfátkolin, mert a meggátolja egyes baktériumok elszaporodását. Például a krónikus fekélyes vastag- és végbélgyulladás (colitis ulcerosa) nevű bélgyulladásban szenvedő emberek vastagbelében sokkal kevesebb foszfátkolin található, mint az egészséges emberek esetében.[1]

Élelmiszeripari alkalmazása
A lecitin egy a sejtmembránban is megtalálható, könnyen lebontható, nem mérgező vegyület. Fő forrása a szójaolaj, de napraforgóolajból is előállítható. Élelmiszerek esetében tartósítószerként, emulgeálószerként és stabilizálószerként E322 néven használják.

Forrás: Wikipedia