Organic Care Products

Kasvirág

A kasvirág (Echinacea) az őszirózsafélék (Asteraceae) őszirózsaformák (Asteroideae) alcsaládjának egyik nemzetsége, tizenhét fajjal. Tudományos neve a görög ‘echinos’, azaz sün szóból származik.

Származása, elterjedése
Az Egyesült Államok középső és keleti részének füves síkságairól származik. Európában egyes fajai dísznövényként terjedtek el, majd felfigyeltek gyógyhatásukra is.

Tulajdonságai
Általában július és szeptember között virágzó, évelő növény – a szelektált változatok esetenként korábban vagy később virágoznak. Gyöktörzse rizómásodik, hajtása 60–180 cm magasra is megnő. Tőlevelei nyelesek, serteszőrösek: a bíbor kasvirág levelei tojásdadok, a keskenylevelű kasvirág levelei keskenyebbek, enyhén fűrészesek. Az egyes levelek hossza 15–35 cm, szélessége 1–12 cm.
A szár és az oldalágak végén 3–5 cm-es fészekvirágzat nő, amit lándzsás fészekpikkelyek fednek. Nyelves és csöves részekből álló virágai a vörösbarna, hegyes csúcsú, alul hártyás fészekpelyvák tövében ülnek. A margarétaszerű virágok közepén a sötétebb, kissé tüskés csöves virágok kúpszerűen helyezkednek el, ezért (tévesen) kúpvirágnak is nevezik. A csövesektől eltérő színű nyelves virágok kissé lefele állnak.
Fény- és melegkedvelő, de egyúttal fagytűrő is. A jó vízgazdálkodású, meszes talajt kedveli.

Felhasználása
Több faját dísznövényként termesztik.

A bíbor kasvirág és a keskenylevelű kasvirág ismert gyógynövény (erősítik az immunrendszert és csökkentik a gyulladásokat). A hajtás orvosi neve Echinacea herba, a gyökéré Echinacea radix. Jóval kevésbé népszerű, de a gyógyászatban ugyancsak használható a halvány kasvirág. Elsősorban kivonatokat készítenek belőle különféle gyári készítményekhez, de az utóbbi években a szárított leveleket és hajtásokat tartalmazó gyógyteák is megjelentek a piacon (ezek hatása enyhébb, mint a kivonatoké).

A kasvirág története gyógyászati szempontból igen érdekes, hiszen hazájában majd két évszázadig nem kapta meg azt a megbecsülést, amit megérdemelt volna. Az utóbbi 100–150 évben kiderült, hogy számos indián nép használta gyógyászatában a kasvirágokat olyan betegségek, illetve mérgek gyógyítására, amikre legfeljebb csak placebóként hat, ezért a hódítók primitív babonaságnak tekintették. Szinte mindenütt gyógyították velük a kígyómarást és különféle mérges rovarok csípését (pedig ezekre nem hat). A használatukra utaló első bizonyítékok az 1600-as évek sziú településeinek ásatásaiból kerültek elő. Továbbá kezeltek vele:
a sájenek ínygyulladásokat és szájfertőzéseket,
a krík meghűléseket, fogfájást és kólikát,
a dakoták bélbetegségeket, mandulagyulladást, veszettséget és vérmérgezést
az oglalák a meghűlések okozta gyulladásokat,
az omahák a vérmérgezéssel járó betegségeket,
a vinebégók az égéseket (és érzéstelenítőként is alkalmazták).

Hatóanyagai és hatása
Fontosabb hatóanyagai:
alkilamidok,
cikóriasav-származékok (átlagosan 0,3%),
glikoproteinek,
nagy molekulasúlyú poliszacharidok,
flavonoidok,
monoterpének,
kávésav-származékok.
A kereskedelmi forgalomba nem kerülő készítményekben stabil formában maradó hatóanyagként elsősorban a poliszacharidokat és az alkilamidokat tartják számon.
Az influenza megelőzésében és a fertőzés tüneteinek kezelésében ma egyetlen más növénynek sincs olyan jelentősége, mint a kasvirágnak. Esetenként kemoterápiával kombinálva alkalmazzák. Csökkenti a fertőzés időtartamát, illetve mérsékli tüneteit. Használható a meghűlések, allergiás panaszok és tünetek enyhítésére, a hörghurut, középfülgyulladás, mandulagyulladás, nőgyógyászati és húgyivarszervi fertőzések, valamint bőrgyógyászati kórfolyamatok és reumás eredetű betegségek kezelésére is.
Szárított gyökéréből és leveléből ajánlott napi adag 1 gramm.
A készítményekre írt útmutatásokat célszerű pontosan betartani. Hat hétnél hosszabb kúra nem ajánlott. Előrehaladott stádiumban lévő szisztémás megbetegedések (például tuberkulózis, sclerosis multiplex) kezelésére ellenjavallt. Befolyásolhatja az immunszupresszív szerekkel végzett terápiát.
A legfrissebb kutatások szerint az immunkezeléshez használt adagoknál jelentősen alacsonyabb hatóanyagmennyiség (tizede) esetén sikerrel alkalmazható néhány idegi alapú (például szorongásos) betegség kezelése során.

Forrás: Wikipedia

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük